PhD Scientific Days 2024

Budapest, 9-10 July 2024

Poster Session K - Theoretical and Translational Medicine 2.

Különböző lizofoszfatidsav speciesek vazoaktív hatásainak vizsgálata humán kis vérköri artériákon

Author(s)

Tamás Varga1, Cervenak Márton1, Ruisanchez Éva1, Lungu Victor2, Gyenge Bernát2, Megyesfalvi Zsolt2, Döme Balázs2, Rényi-Vámos Ferenc2, Benyó Zoltán1
1: Institute of Translational Medicine, Semmelweis University, Budapest, Hungary
2: National Koranyi Institute of Pulmonology, Budapest, Hungary

Text of the abstract

Bevezetés: A lizofoszfatidsav (LPA) egy foszfolipid szerkezetű mediátorcsalád, amely specifikus sejtfelszíni receptorain keresztül fejti ki változatos élettani hatásait, amelyek szerepet játszanak többek között az angiogenezisben és a gyulladásos válasz kialakításában is. Vazoaktív hatásai közül egér aortáján megfigyelhető mind endothélfüggő vazorelaxáns, mind simaizomfüggő vazokonstriktor hatása, amelyeket többfajta LPA receptor aktivációján keresztül vált ki NO, illetve prosztanoidfüggő módon.
Anyag és módszer: A mintákat az Országos Korányi Pulmonológiai Intézetben lobectomián vagy pulmonectomián áteső páciensek tumormentes tüdőszövetéből nyertük. Az ezekből preparált, kis vérköri artériákon izometrikus körülmények között, miográf segítségével végeztük el az érfunkciós vizsgálatokat. Az artériák egy részéről manuálisan eltávolítottuk az endothélréteget. A vizsgálatokhoz linoleoil (18:2), linolenoil (18:3) és arachidonoil (20:4) LPA specieseket használtunk, az érválaszokat 62 mM K+ indukálta kontrakcióra normalizáltuk. A kontrakció mechanizmusának vizsgálatára tromboxán prosztanoid receptor (TP) antagonista SQ29548-at, LPA1 és LPA3 receptor antagonista Ki16425-öt, valamint az LPA1 recepor antagonista AM095-öt használtunk.
Eredmények: Mindhárom vizsgált LPA species jelentős mértékű vazokonstrikciót váltott ki mind az ép, mind az endothéllel nem rendelkező artériákban. Közülük a 18:3 LPA hatása volt a legnagyobb és leginkább reprodukálható. Ismételt beadásra csak enyhe mértékű deszenzitizációt figyeltünk meg. A hatás mind Ki16425-tel, mind AM095-tel gátolható volt, azonban SQ29548-cal nem. Vazorelaxáns hatást nem figyeltünk meg.
Következtetések: A 18:2, 18:3 és 20:4 LPA speciesek humán tüdőartériákban jelentős, LPA1 recepor közvetítette vazokonstrikciót okoznak, amely azonban nem prosztanoidfüggő módon alakul ki. A pontos mechanizmus felderítése és a hatást közvetítő sejtpopuláció meghatározása jövőbeli céljaink között szerepel.
Kutatási támogatás: NKFIH K-125174, K-135683, K-139230, 2020-1.1.6-JÖVŐ-2021-00010, TKP2021-EGA-25, EFOP-3.6.3-VEKOP-16-2017-00009.